A harmonikus kapcsolat alappillérei

3. alappillér: őszinteség (és bizalom)

Szintén evidens (legalábbis annak kéne lennie) alkotóeleme egy kapcsolatnak az őszinteség, annak ellenére, hogy a legtöbből sajnos hiányzik. Pedig az egyenes út minden emberi kontaktusban a leghelyesebb, különösen egy intim viszonyban. Mégis, oly gyakran hallani, olvasni, hogy egyik, vagy másik, netalántán mindkét fél titkolózik. Ha egy kapcsolatba titkok kerülnek, vagyis az életünk egyes részeit nem akarjuk megosztani azzal, akit – elvileg – a másik felünknek tartunk, onnantól felmerül a kérdés, hogy van-e értelme magának a kapcsolatnak, nem beszélve arról, hogy amikor a titok kiderül, és legtöbbször kiderül, akkor az olyan mély sebeket tud maga után hagyni, amiket nem lehet végleg begyógyítani. Ha változásra vágyunk, első lépésként a kommunikációhoz kell nyúlni, megbeszélni a másikkal, ami nem tetszik, ha pedig elérkezik az a pont, ahonnan az egyik fél visszafordíthatatlanul a végét látja a románcnak, akkor azt egyenesen ki kell mondani, nem pedig a másik háta mögött kibeszélni, esetleg új irányokba tekintgetni. De nem kell a szélsőségekig elmenni, ha valami apróság nem tetszik, bánt, vagy bármilyen formában változást szeretnénk, akkor azt őszintén meg kell mondani (ugye, kommunikáció), nem várható el a másik féltől, hogy magától kitalálja. Az őszinteségből fakad a bizalom, bizalom nélkül pedig nincs szerelem. Manapság egyre sűrűbben kerül elő a probléma, hogy párok átnézik egymás telefonját – titokban. Ha van mit rejtegetni, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy ebben ennyi volt, és keresni valakit, aki nem akar majd titkolózni. De amelyik kapcsolatban bizalom van, ott nem csak rejtegetni való nincs, de fel sem merül az igény az állandó ellenőrizgetésre – ezt jelenti a bizalom.

4. alappillér: elfogadás

Sok kapcsolat ott bukik meg, hogy bár már a kezdeteknél körvonalazódik, hogy egyes vonások nem tetszenek a másikban, akár egyenesen antipatikusak, mégis, annak reményében, hogy „majd értem megváltozik” mindkét fél belemegy a kezdetben jó viszonyba. Azonban egy tartós párkapcsolatot nem lehet a másik megváltoztatására építeni; vagy úgy kell elfogadni, ahogy van, vagy pedig menni tovább, ezzel okozva a legkevesebb sérülést a másiknak. Ha elfogadjuk, akkor elfogadjuk a rigolyákat, hogy néha a másiknak is lehet rossz kedve, tiszteletben tartjuk az ő vágyait és szokásait. Egy jó kapcsolatban a felek nem változnak meg egymásért (és nem is kérik ezt egymástól), hanem együtt változnak, csiszolódnak észrevétlenül. A kölcsönös elfogadás mindkét félben azt erősíti, hogy a párja mellett önmaga lehet, nincs kényszerítve semmire, úgy szeretik, ahogy van.

5. alappillér: járjunk a másik kedvében!

Nem tűnik olyan fajsúlyosnak, mint az előzőek, mégis nagyon fontos. Valahogy úgy lehet elképzelni, hogy ha a kapcsolat a híd, ami az eddigi alappilléreken áll, akkor ez az ötödik olyan, mint a kötőanyag, ami rögzíti a kettőt. A mindennapok során az apró figyelmességek, kedvességek bizony erősítik a felekben a szeretetet, hogy igenis fontosak a másik számára. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ezek apróságok. Én például elég nehezen kelek reggelente, nehezen hagyom magam mögött az ágyat, a kedvesem, aki tudja ezt, ezért gyakran ágyba hozza a kávémat, vagy előkészíti nekem a konyhában, amitől máris jobb kedvvel nézek a nap elé. De ilyen apróság lehet, ha készítünk a másiknak tízórait, és abba egy kedves üzenetet, egy darab csokit csempészünk, hogy mosolyt csaljon az arcára, amikor megtalálja. Egy puszi, egy kedves simogatás, a másik megjelenésének dicsérete is mind olyan dolgok, amik az intimitást növelik, mégsem kerülnek még plusz energiába sem. Szeressük a másikat!