4 "divatbetegség", ami egyre gyakoribb a tiniknél

Divatbetegségek a tinédzserek körében

Az utóbbi években egyre többször hallani a „divatbetegség” kifejezést, főként a fiatalokkal kapcsolatban. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a problémák nem lennének valósak, inkább arra utal, hogy egy-egy testi vagy lelki állapot hirtelen széles körben elterjed, a közösségi médiában és kortárs közegben is láthatóvá válik, sok esetben pedig azonosulási ponttá is válik. A tinédzserek különösen érzékenyek a trendekre, az online visszajelzésekre és a csoporthoz tartozás érzésére – így nem meglepő, hogy bizonyos egészségügyi problémák gyakrabban jelentkeznek ebben a korosztályban. Lássuk, melyek ezek a „divatbetegségek”, és mi lehet a hirtelen megnövekedett gyakoriságuk hátterében.

1. Szorongás és pánikzavar

A mentális egészség témája az utóbbi években végre kilépett a tabuk közül, de a jelenség másik oldala, hogy a szorongás és pánikzavar szinte „általános állapottá” vált a tinik körében.

Az iskolai nyomás, a jövőtől való félelem, a közösségi média okozta összehasonlítási kényszer és a folyamatos online jelenlét mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok egyre inkább túlterheltek, feszültek és kontrollvesztettnek érzik magukat.

Sokan nem tudják pontosan megfogalmazni, mit éreznek, csak annyit: „szorongok”, „pánikrohamom van”. Ugyanakkor az online térben rengeteg tartalom érhető el ezekről a témákról – néha túlzott egyszerűsítéssel, vagy orvosi kontextus nélkül. Így előfordulhat, hogy a diagnózist saját magukra húzzák rá a fiatalok, még akkor is, ha nem feltétlenül áll fenn valódi pszichiátriai zavar. Ennek ellenére a tüneteik valósak, és fontos, hogy szakemberhez forduljanak.

2. Testképzavar és ortorexia

A tinédzserkor természetes része az önmagunkkal való elégedetlenség, de az utóbbi években ez a probléma új formákat öltött. A testképzavar nem csupán az evészavarokban (anorexia, bulimia) nyilvánul meg, hanem egyre gyakoribb az ortorexia is – azaz az egészséges táplálkozás kényszeres űzése.

A közösségi média tele van fitnesz-influenszerekkel, egészséges életmódot hirdető posztokkal és „before-after” fotókkal. Ezek hatására sok tini érzi úgy, hogy nem elég jó, nem elég szép, nem elég vékony vagy éppen nem elég izmos. A folyamat oda vezethet, hogy egyre szigorúbb diétákat tartanak, edzési kényszerbe kerülnek, vagy szélsőségesen szűkítik le az étrendjüket – mindezt az „egészség” nevében.

A testképzavarok felismerése különösen nehéz, mert a társadalom sokszor meg is jutalmazza azokat a viselkedéseket, amelyek mögött valójában pszichés zavar áll. Az ortorexia például könnyen tűnhet „pozitív” szenvedélynek – egészen addig, míg a mindennapi életet kezdi akadályozni.

3. ADHD és „öncímkézés”

A figyelemzavaros hiperaktivitás-zavar (ADHD) valódi, diagnosztizálható neuropszichiátriai állapot, de a diagnózis körüli diskurzusban is megfigyelhető az a jelenség, hogy egyre többen azonosítják magukat ADHD-sként – gyakran anélkül, hogy ezt orvos vagy pszichológus erősítette volna meg.

Sokan a TikTokon vagy más platformokon keresztül találkoznak az ADHD-s tartalmakkal, amelyek egyszerre informatívak és azonosulásra ösztönzők. A problémát az jelenti, hogy sok esetben túl általános tüneteket említenek (pl. feledékenység, halogatás, koncentrációhiány), amelyek szinte mindenkivel előfordulhatnak. Ez ahhoz vezethet, hogy a tinédzserek „öncímkézik” magukat, és elkezdenek eszerint viselkedni, ahelyett, hogy valódi kivizsgáláson vennének részt.

Fontos, hogy a szakemberek érzékenyen közelítsenek ezekhez az esetekhez: nem elég csupán cáfolni a diagnózist, a mögötte húzódó okokat (önbizalomhiány, megfelelési kényszer, identitáskeresés) is fel kell tárni.

4. Társas szorongás és „introvertált büszkeség”

A koronavírus-járvány idején elterjedt bezártság sok fiatalnál társas visszahúzódást eredményezett. Az introvertáltság – ami egy természetes személyiségjegy – eközben felkapott témává vált a közösségi médiában. Szinte divattá vált „introvertáltnak lenni”, sokan pedig mintha ezzel próbálnák megmagyarázni a társas szorongásukat.

A különbség viszont fontos: az introvertáltság nem jelent szenvedést, csupán más típusú energiafeltöltődést (pl. egyedüllét során). Ezzel szemben a társas szorongás már egy pszichés teher, amely jelentősen ronthatja az életminőséget. A tinik sokszor nem ismerik fel, hogy amit ők „introvertáltságnak” neveznek, valójában mélyebb félelem a visszautasítástól, a kritikától vagy akár az egyszerű beszélgetésektől.

A társas szorongás kezeletlenül könnyen vezethet depresszióhoz, iskolakerüléshez vagy akár izolációhoz is, ezért nagyon fontos, hogy időben felismerjük és kezeljük.

Üzenet orvosoknak, akik magánegészségügyben szeretnének dolgozni

A fent említett problémák is jól mutatják, hogy a serdülőkori egészségügyi kihívások egyre komplexebbek. Nemcsak a testi, hanem a lelki állapot is kiemelt figyelmet igényel – sokszor párhuzamosan. A magánegészségügyi szektorban dolgozó szakembereknek lehetőségük van mélyebben foglalkozni a páciensekkel, személyre szabott ellátást biztosítani, és valódi kapcsolatot kialakítani a fiatalokkal és családjaikkal.

Ha Ön is olyan orvosi karriert keres, ahol a prevenció, az empátia és a szakmai szabadság egyszerre érvényesülhet, érdemes elgondolkodnia egy magánegészségügyi állás lehetőségén. A jövő egészségügye nemcsak technológiai, hanem emberi oldalról is fejlődésre kész – kérdés, kik lesznek ennek a motorjai.