A ruhaipar a valóságban: a Norvég valóságshow, amely 3 divatbloggert küldött Kambodzsába, hogy megtapasztalják, milyen körülmények között készülnek kedvenc darabjaik!

A harmadik epizódban a valóságshow résztvevői már dolgoznak a gyárban. Ekkor, egy rövid pihenő erejéig nyilatkozhattak.

Ottesen így látta az eltöltött 2 órát!! a gyárban: „Olyan, mint egy véget nem érő, kegyetlen kör. Soha nincs vége. Csak ülsz ott, és ugyan azt a sablont varrod órákon át… Már két órája csak ugyan azt csinálom… éhes vagyok, és fáradt, és a hátam is fáj.

Hambro teljes kimerültséggel nyilatkozott az első munkával töltött nap után: Az a fájdalmas, hogy ez a hely még csak az egyike azoknak, akik beengedtek minket… Mi lehet a többi gyárban?” Nyilatkozott a gyárról, ahol sem WC papír, sem szellőzés nem volt, és a székek is olyan kényelmetlenek, hogy a dolgozók inkább állnak…

És ez a munka még csak nem is a legnehezebb része volt a kihívásoknak… A résztvevőknek az idő nagy részében az ottani keresetükből kellett megélniük, ami fejenként csupán 3$ volt naponta.  

„Nem is gondolná az ember, hogy mennyire nem elég 3$ a megélhetésre… Ez egy olyan dolog, amit nem mutatnak a TV-ben.-2 mondta Hambro szegényes vacsorája elfogyasztása után. „Egyszerűen az ételre sem elég… Kiábrándító, hogy a legnagyobb divatcégek éheztetik a dolgozóikat… És senki nem vonja felelősségre őket!”

A műsorban rengeteg emlékezetes jelenet, és tanulságos élettörténet került bemutatásra – köztük az éles kontrasztot szemléltető részlet, amikor a részt vevők egy, a környékbeli Mango üzletbe betérve mérték fel az árakat… A helyszínen a házigazda, Sokty mondja el, hogy a boltban 35 dollárért árult póló ára – amely típusokat ő is gyárt – valamivel több, mint amennyit ő lakbérre költ egy hónapban.

A sorozat végére a fiatalok egész szemléletmódja megváltozott. Egy sztori hallatán, amelyben egy ott élő édesanya halálának körülményeiről meséltek, Jorgensen könnyek között mesélte a kamerának: „Az édesanyja nem betegségben halt meg, és még csak nem is gyilkosság áldozata lett… Egyszerűen éhen halt, mert nem volt elég pénzük ételre!”